A „golgotavirág” név a latin Passiflora elnevezés fordítása. Ez a név a 17. század elejéről ered a passio=szenvedés és a flor=virág szavakból. A XVI. században Jezsuita szerzetesek találtak rá, ők is nevezték el. Szerintük a virág részei Jézus Krisztus keresztre feszítésének szenvedéstörténetét (Passió vagy Golgota) jelképezik. A virág a kora reggeli órákban kinyílik, majd gyorsan elhervad.
Az egyik szerzetes szerint a virág részei így szimbolizálják Krisztus szenvedését:
– a három bibeszál a három szög, amikkel Jézust a kereszthez szegezték
– a bibe az ecettel átitatott szivacs
– a nyeles magház a kehely, amit ki kellett innia Jézusnak
– az öt portok az öt sebhely
– a 72 szálból álló koszorú a töviskoszorú 72 tövise
– a lomblevél a lándzsa hegye
– a kacs a korbács
Egy másik értelmezés szerint a tizenkét fehér szirom az apostolokat jelképezi, a piros porzók Jézus sebeire emlékeztetnek, a szirmok „koronája” pedig a szögek és a töviskoszorú.
Több fajtája létezik, mintegy 430 faj, a legtöbb Mexikóban. De előfordul Brazíliában is, például az Amazonas medencéjében. Sokfelé termesztik: Dél- és Közép-Afrikában, Új-Zélandon, Indiában valamint Indonéziában. Európában a 17. században terjedt el. Először egy Monardes nevű spanyol orvos említette meg létezését.
A fajok többsége kúszó évelő növény. De van közöttük félcserje, és olyan is, ami kisebb fává is megnő.
Levelei sima felületűek, zöld színűek, változó állásúak és háromkaréjosak. A levelek tövéből virág, a hajtások rügyeiből ágkacs ered. A virágok kétivarúak és öntermékenyülők. Egyes fajok virágainak átmérője elérheti a 10 cm-t is. Főleg tűző napon virágoznak ki, a virágzás eltarthat 24-48 óráig is.
Leginkább három faját termesztik: a maracuját, a csengő granadillát és az óriás passiógyümölcsöt.
Meleg, jól szellőző, világos helyet igényel. A növény számára az optimális hőmérséklet 13-18 °C.
Edényben is nevelhető, főleg ha a földben sok a humusz és a mész található. Áprilisban kezd el nőni, ekkortól hetente csak egyszer lehet megöntözni, de két- három hetente ajánlatos neki adnunk tápoldatot.
Hátránya, hogy helyigényes, így főleg erkélyekre, teraszokra vagy délre néző ablakhoz tegyük. Májustól szeptemberig virágzik.
Szaporítása tavasszal ajánlott.
Ha magról szaporítjuk, akkor a magokat egy cserépbe vessük, amibe homokot vagy laza humuszos földet tegyünk, ezt takarjuk le egy üveglappal, majd tartsuk meleg helyen. A csírázás pár nap alatt megindul. Akkor kell átültetni őket egy másik cserépbe (jó ha komposzt és melegágyi föld keverékébe tesszük) ha a magoknak már van három-négy levélkéje.
Ha dugványozással szaporítunk, akkor az majdnem ugyanúgy történik, mint a magról való szaporítás, azzal az eltéréssel, hogy amikor át kell ültetnünk egy másik cserépbe, akkor a dugványozáshoz két—három leveles darabokat vágjunk és az alsó két levelet tőből távolítsuk el, majd úgy ültessük a homokba, hogy felső leveleik teljesen a fényen maradjanak, mert a gyökeresedéshez sok fény, meleg és pára kell. Néhány hét múlva kigyökeresedik s ezt a gyökeres növényt a homokból humuszos talajba (jó ha komposzt és melegágyi föld keverékébe tesszük) ültessük át!
Ha magról szaporítjuk a növényt, akkor csak a negyedik-ötödik évben várhatjuk, hogy kivirágozzanak, de ha bujtással vagy dugványozással szaporítjuk, akkor már a második-harmadik évtől virágoznak és hoznak termést.
A virágzó és termő növényeket is lehet szaporítani, a leggyorsabban bujtással, mégpedig úgy, hogy a fejlett hajtásokat egy másik edénybe (homokos) dugjuk le, hogy a hajtás csúcsa a talajból (30–50 cm-t) kiálljon a talajból. Mindig nedvesen kell tartani a talajt, így gyorsan gyökeret ereszt. Akár már a következő évben virágba is borulhat.
Biztos termésre akkor számíthatunk, ha mesterségesen megporozzuk, egy kis csipesszel a porzót lecsípjük, majd a virágport a bibére kenjük, de az is jó megoldás, ha egy ecsettel a virágport átvisszük a bibére.
Teleltetése úgy 5-10 °C-on történjen kevés locsolással, trágyázni nem kell. Tavasszal viszont vissza kell vágni kb. húsz centisre.
Kevés betegség és kártevő támadja meg. Nálunk leginkább a fonálféreg károsíthatja meg, ilyenkor a gyökereken göböcskék, dudorok jelennek meg. Ezeket a növényeket meg kell semmisíteni, mert már nem menthetők meg.
A fiatal hajtásokat a levéltetű, a takácsatka és a fehér legyek is megtámadhatják. A levéltetű ellen vegyszeres vagy biológiai módszerekkel (kenőszappanos lemosással, csalánlével), takácsatka ellen atkairtó szerekkel, a fehér legyek ellen rovarirtóval védekezhetünk.